- A JAVASLATTEVŐ ADATAI
A javaslatot benyújtó (személy/intézmény/szervezet/vállalkozás) neve:
Kájoni János Megyei Könyvtár
A javaslatot benyújtó személy vagy a kapcsolattartó személy adatai:
Név: Kelemen Katalin, Kájoni János Megyei Könyvtár
Levelezési cím: 530223 Csíkszereda, Stadion utca 1/bis
Telefonszám: 0720 544093
E-mail cím: kelemen.katalin@yahoo.co.uk
- A MEGYEI ÉRTÉK ADATAI
A megyei érték megnevezése: Nagy István festőművész életműve
A megyei érték szakterületenkénti kategóriák szerinti besorolása:Kulturális örökség
A megyei érték fellelhetőségének helye: Hargita megye, Csíkszereda, Csíki Székely Múzeum, Csíkmindszent
Értéktár megnevezése, amelybe a megyei érték felvételét kezdeményezik: Megyei
A megyei érték rövid, szöveges bemutatása, egyedi jellemzőinek és történetének leírása
Nagy István festőművész a 20. század magyar képzőművészetének kimagasló egyénisége. Csíkmindszenten született 1873. március 28-án, egy módosabb székely gazdálkodó család legidősebb gyermekeként. 1885-től a csíkszeredai gazdasági felső népiskolában tanult, 1888 őszén iratkozott be a kolozsvári tanítóképzőbe. A tanítóképző után, 1892-1894 között két évet tanított. Az 1894-1895-ös tanévtől kezdődően a budapesti Mintarajziskola (rajztanárképző) hallgatója volt, ahol többek közt Székely Bertalan volt a mestere.
A Csíki Magánjavaktól kapott ösztöndíja tette lehetővé, hogy külföldi tanulmányokat végezhessen. Münchenben, majd a párizsi Julian akadémián folytatta tanulmányait, 1902-ben itáliai tanulmányok után tért haza, első kiállítása 1902-ben Csíkszeredában nyílt meg.
1902-1914 között majdnem másfél évtizedig visszavonultan élt, többnyire szülőfalujában. Közben bejárta szűkebb szülőföldjét, Csíkban és Gyergyóban festett. Míg pályája kezdetén főként portrékat készített, addig a természetben tett séták hatására a tájképek kerültek előtérbe. Kifejezőeszközei is változtak: az olaj helyett a szén- és ceruzarajzok, pasztellek sokasodtak. 1914-ben legjobb alkotásaiból válogatva Marosvásárhelyen, majd Budapesten szervezett sikeres kiállításokat.
1914-1918 között az első világháborúban, a galíciai és az olaszországi fronton szolgált, számos katonaportréja és harctéri jelenete készült ezkben az években. Katonaportréin már az expresszionizmus jegyei is felfedezhetőek, rajzművészete a harctereken teljesedett ki. 1919-ben egy ideig újra szülőföldjén Csíkban dolgozott, pár hónapig Kolozsváron élt, majd (a trianoni békeszerződést követően) Magyarországra költözött.
Az 1920-as években Baja, Szentes és Kecskemét környékén festett. 1923-ban gyűjteményes kiállítását szervezték meg Budapesten, a Nemzeti Szalonban, kiállítását elismerés követte. Alkotóképességének csúcsára a húszas évek második felében jutott el, ekkor legtöbb idejét Kolozsváron és környékén, valamint szülőföldjén töltötte. Műveinek köszönhetően korának egyik megbecsült, népszerű alkotója. A kortárs szellemi-irodalmi élet alkotóiról készült arcképeinek megfestésére a Pásztortűz és az Erdélyi Helikon írói körével ápolt kapcsolatai ösztönözték. 1925-ben ismerkedett meg Octavian Goga költővel és kulturális miniszterrel, aki meghívta Csucsára, hogy megfesse a portréját.
Erdélyi tartózkodása alatt festett képeiből 1926-ban szerveztek kiállítást Kolozsváron, amelyen Kuncz Aladár mondott megnyitóbeszédet. 1926-ban Brassóban is kiállított. 1927-ben újra a budapesti Nemzeti Szalonban volt gyűjteményes kiállítása.
1930 után véglegesen távozott Erdélyből, családjával előbb a jugoszláviai Sajkásszentivánon, majd betegsége miatt végleg Baján telepedett le, ahol barátsgot kötött Tornyai János festővel. Pályájának utolsó szakaszában ismét kedvelt témáival foglalkozott, emlékezetből erdélyi ihletettségű alkotásokat készített, amelyeken még egyszer megelevenednek a Gyimesi- és Gyergyói havasok, a Gyilkos-tó, a Cohárd sziklái, az Oltárkő. Betegsége súlyosbodott, agyvérzés következtében elveszítette beszélőképességét, de erős akaraterejének köszönhetően tovább dolgozott. Ekkor festette meg utolsó önarcképét. Egy újabb agyvérzés következtében, 1937. február 13-án halt meg Baján.
Díjai:
1924 – a Szinyei Merse Pál Társaság festészeti díja
1936 – Beczkói Bíró Henrik-díj, Kalapos öregasszony című képéért.
Nagy István stílusának nem voltak előzményei sem az előtte alkotók, sem kortársai munkáiban. Festészete felöleli mind a tájképet, mind a portrét és csendéletet. Lírai hangulatú tájképeit a szülőföld csodálatos természete inspirálta. Általában kevés színt használt, de azokat mesterien alkalmazta. Jellegzetesek fekete-fehér szénrajzai, a szénnel feketített sötétzöldes és rőtvöröses festményei is.
Művei szétszóródtak, ma több mint 4000 művét tartják számon, ezek többsége három országban található meg (Románia, Szerbia és Magyarország), legtöbbet a bajai Nagy István Képtárban őriznek, amely 1985-ben nyílt meg, a Kecskeméti Képtárban külön kiállítóterem mutatja be képeit.
A művész szülőföldjén ápolják emlékét, Csíkmindszenten hajdani szülőháza helyét bronzplakettes emlékkő jelöli, Ferencz Ernő szobrászművész alkotása. Nevét viseli a csíkmindszenti Nagy István Általános Iskola, Csíkszeredában a Nagy István Művészeti Középiskola, valamint egy sétányt is elneveztek róla. Baján emlékszobrot állítottak tiszteletére, a Nagy István Képtár előtt álló szobor Varga Imre alkotása. Szülőföldjén művészete előtt tisztelgő kiállításokat rendeztek több alkalommal. Csíkszeredában Nagy István halálának 70. évfordulójára megemlékező szimpóziumot szerveztek 2007. augusztus 2-án. 2010-ben a Csíki Székely Múzeumban nagyszabású, 130 darabot bemutató kiállítást rendeztek műveiből.
Indoklás az értéktárba történő felvétel mellett.
Nagy István művészetének helyét nehéz meghatározni a magyar, s ezen belül az erdélyi festészetben. A modern magyar festészet realista és konstruktív szárnyának egyik legegyénibb képviselőjeként tartják számon.
„Életművét már közel nyolc évtizede egyöntetű elismerés övezi. A magyar kulturális élet legnagyobbjai méltatták, kiállítások és monográfiák mutatták be kiemelkedő alkotásait. Ennek ellenére csupán kevesen ismerik, mindeddig nem kapott méltó megbecsülést: nem vált az életünk, az identitásunk részévé. Minden bizonnyal ő a magyar művészettörténet, sőt a teljes magyar kulturális tradíció leginkább alul értékelt alkotója. Mert Nagy István festészete nem tartozik a könnyen megszerethető értékeink közé. Nehéz belépni a világába.”
Nagy István életműve „egyszerre modern, magyar és világszínvonalú”.
Forrás: https://litera.hu/media/galeria/nagy-istvan-festmenyei.html
Egyedi, utánozhatatalan művészetének méltó elismeréséért sokat tesz a budapesti Kieselbach Galéria, amely 2019. augusztus 9. és szeptember 13. között nagyszabású kiállítást rendezett Nagy István műveiből. A kiállítással egy időben bemutatták Nagy István új, 592 oldalas monográfiáját, az életmű mindmáig legbővebb ismertetését.
(Szerkesztette: Kieselbach Tamás. Szerzők: Nádas Péter, Földényi F. László, Markója Csilla, Kemény Gyula, Kolozsváry Marianna.
Nagy István művészete a 20. század képzőművészetének kiemelkedő, egyetemes értéke, ugyanakkor az erdélyi természet és táj által ihletett alkotásai által sajátosan kötődik a szülőföldhöz.
„Nagy István tájképeinél erdélyibben egyéni tájképeket még nem láttam. Vannak Erdélyben komoly művészeink elég szép számmal, és akadnak kevesen, akiknek művészi látása megfogta Erdélyt, sőt akik ki is tudják fejezni azt művészetük eszközeivel úgy, hogy azt érzékelni tudja az értő lélek, és ezeknek a művészeknek sorában igen-igen első helyen a mienk Nagy István, a csíki székely. “(Kós Károly)
Javasoljuk Nagy István életművének felvételét a Hargita Megyei Értéktárba, mint megyei kulturális örökséget képviselő értéket.
A megyei értékkel kapcsolatos információt megjelenítő források listája (bibliográfia, honlapok, multimédiás források):
Monográfiák, tanulmányok, katalógusok:
Surányi Miklós: Nagy István. Budapest, Singer és Wolfner, 1923.
Lyka Károly: Nagy István. Budapest, Új Idők Irodalmi Intézet, 1944.
Pap Gábor: Nagy István, 1873-1937 (A Művészet Kiskönyvtára, 70), Budapest, Corvina, 1965.
Emlékkiállítás Nagy István festőművész születésének 100. évfordulója tiszteletére. (Kiállítás: Marosvásárhely, Művészeti Múzeum, 1973), szerk. Simon Endre, Marosvásárhely, 1973.
Herdean, Viorica: Omagiu lui Nagy István. Expoziţie retrospectivă organizată cu prilejul împlinirii a 100 de ani de la naşterea artistului. Tîrgu Mureş, 20 mai – 20 iunie 1973. [Emlékkiállítás Nagy István festőművész születésének 100. évfordulója tiszteletére, Marosvásárhelyen, 1973 május 20 – június 20. Kiállítási katalógus]. Miercurea Ciuc, Comitetul de Cultură şi Artă al Judeţului Harghita, 1973.
Solymár István: Nagy István. Budapest, Képzőművészeti Alap, 1977.
Murádin Jenő: Nagy István. Bukarest, Kriterion, 1984.
Lóránth László: Adatok Nagy István monográfiájához = Sümegi György: „Művészetében nagy és nemes volt.” Dokumentumok Nagy István festőművészről. Csíkszereda, Pallas-Akadémia Kiadó, 2007.
Nagy István halálának 70. évfordulóján tartott szimpóziumon elhangzott megemlékezések. Csíkszereda, 2007. augusztus 2. Csíkszereda Kiadó, 2007.
Szabó András: Hargitáról Észk-Bácskába – Nagy István = Szabó Zsuzsa: A Csíki Múzeum Nagy István-gyűjteménye. [A Csíki Székely Múzeumban 2010-ben szervezett kiállítás katalógusa]. Csíkszereda, Csíkszereda Kiadóhivatal, 2010.
Daczó Katalin: Művészek a harctéren. Nagy István katonái. In: Daczó Katalin: „Vezényszó nélkül is haptákba áll a század…” Emlékképek a Nagy Háborúból. Csíkszereda, Hargita Népe Kiadó, 2015.
Nagy István. [Monográfia]. 2019. Szerkesztette: Kieselbach Tamás. Szerzők: Nádas Péter, Földényi F. László, Markója Csilla, Kemény Gyula, Kolozsváry Marianna. (Forrás: Kieselbach Galéria)
Online források:
Nagy István művei. Képzőművészet Magyarországon a kezdetektől a 20. század közepéig https://www.hung-art.hu/frames.html?/magyar/n/nagy_i/muvek/index.html
Nagy István. Kieselbach Galéria https://www.kieselbach.hu/muvesz/nagy-istvan_823
Nagy István. Életrajzi szócikk. Hargita megyei személyiségek adatbázisa http://szemelyisegek.konyvtar.hargitamegye.ro/hu/d/79/span-classundernagy-istvan-festospan
Nagy István. A csíkszeredai Nagy István Művészeti Középiskola honlapja. http://licartnagyistvan.ro/nevadonk.html
Forró Albert: Csíkmindszenti Nagy István (1873–1937). In: Örökségünk. I.évf. (2007)., 4.szám
https://epa.oszk.hu/01200/01214/00004/pdf/004-005.pdf
Kiss Előd Gergely: Megnyilt a Nagy István-tárlat. Krónika, 2010.
https://kronikaonline.ro/kultura/megnyilt_a_nagy_istvan_tarlat
Nádas Péter: Maguknak való – Nagy István abszolút látásáról. Litera Irodalmi Portál. 2019. augusztus 19. [Nádas Péter írása Nagy Istvánról a Kieselbach Galéria kiállításához készült monográfiában jelent meg]. https://litera.hu/irodalom/elso-kozles/nadas-peter-maguknak-valo-nagy-istvan-abszolut-latasarol.html?fbclid=IwAR0mzScxaYFITrK8K5PgDVd-Jg0pv_AFT3h_wrQ7FNf2sANR-pYInyft9EM
- A megyei érték hivatalos weboldalának címe:
III. MELLÉKLETEK
- Az értéktárba felvételre javasolt megyei érték fényképe vagy audióvizuális-dokumentációja.
Fotók:
- Nagy István. Önarckép, 1920. Olaj, karton, 44 x 36 cm. Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
Forrás: https://www.hung-art.hu/frames.html?/magyar/n/nagy_i/muvek/index.html
- Tőrös Gábor: Nagy István arcképe, 1980. Bronzplakett.
Forrás: Kájoni János Megyei Könyvtár
- Nagy István: Katonafej, 1917. Pasztell, papír.
Forrás: https://www.hung-art.hu/frames.html?/magyar/n/nagy_i/muvek/index.html
- Nagy István: Téli táj, 1927 körül.
Forrás: https://litera.hu/media/galeria/nagy-istvan-festmenyei.html
- A Htv. 1. § (1) bekezdés j) pontjának való megfelelést valószínűsítő dokumentumok, támogató és ajánló levelek.
- A javaslathoz csatolt saját készítésű fényképek és filmek felhasználására vonatkozó hozzájáruló nyilatkozat.
