- A javaslatot benyújtó neve : Sándor Árpád, Vámszer Géza Népiskola
- 2. A javaslatot benyújtó személy vagy a kapcsolattartó személy adatai
- A MEGYEI ÉRTÉK ADATAI
- A megyei érték megnevezése
Vámszer Géza néprajzkutató, művészettörténész
2. A megyei érték szakterületenkénti kategóriák szerinti besorolása
kulturális örökség
- A megyei érték fellelhetőségének helye
Hargita megye
- Értéktár megnevezése, amelybe a megyei érték felvételét kezdeményezik
megyei
- A megyei érték rövid, szöveges bemutatása, egyedi jellemzőinek és történetének leírása
VÁMSZER GÉZA
Vámszer Géza néprajzkutató, művészettörténész, középiskolai tanár, Nagyszeben született 1896. augusztus 13-án és Kolozsváron hunyt el 1976. szeptember 21-én.
Tanári pályáját 1922-ben a nagyszebeni tanítóképzőben kezdte, 1926-tól a székelyudvarhelyi líceum rajztanára volt. Az áthelyezés gyökeresen változást hozott az életében, megismerte Haáz Rezső, Bányai János és Lévai Lajos tudományos, közművelődési munkásságát. Ekkor tudatosult benne, hogy, “választott szülőföldje” többet vár el tőle, és életcéljául a népnevelői munkát választotta. Elhatározta, hogy bejárja a Székelyföld falvait, gyűjtőmunkája útján fényképek és rajzok segítségével örökíti meg a székelység életmódját, művelődéstörténeti értékeit, népi kultúráját. Kezdetben általános néprajzzal foglalkozott, később áttért a településtörténet, a falusi népi egyházművészet kutatására.
Életpályájának meghatározó állomása volt Csíkszereda, ahol 1929-1941 között a Római Katolikus Főgimnáziumban tanított. Tanári tevékenysége mellett bekapcsolódott a turistamozgalom és természetjárás megszervezésébe, 1931-ben az ő kezdeményezésére jött létre a Csíki Turista Egyesület. 1934-ben megjelentette Csík vármegye turistakalauza és térképe című munkáját. Megszervezte azt a közadakozást, amelynek eredményeként elkészült a sutai turistaház és síugrósánc valamint az egyeskői menedékház.
Csíki tartózkodása alatt értékes gyűjtő- és kutatómunkát végzett. Diákjaival együtt bejárta a csíki, gyergyói, kászoni és gyimesi településeket. Fényképek, rajzok segítségével felmérte a székely falvak művészeti értékeit, településszerkezetét, népművészetét, gazdálkodását, kézművességét. Fontos szerepet vállalt a csíki székely népviselet, népzene és néptánc tömeges rendezvényeken való bemutatásában is.
Tanulmányozta az általa feltárt csíkrákosi Cserei-kúria falfestményeit, irányításával sikerült helyreállítani a csíkdelnei Szent János templomot. Ugyancsak az ő kezdeményezésére került sor a hosszúaszói Xántus-kápolna romjainak feltárására, ahol az 1694-es tatárbetörés emlékére, 1933-ban a csíki turistákkal emlékoszlopot helyeztek el.
Megtervezte a csíkszeredai Márton Áron Gimnázium kápolnájának oltárát, amely az első népies stílusban készített berendezés volt a Székelyföldön. 1930 pünkösdjén Domokos Pál Péterrel és Nagy Imrével közösen egy nagyszabású művészettörténeti és néprajzi kiállítással fogadták a csíksomlyói pünkösdi búcsúra érkezőket. Az általuk összegyűjtött és kiállított anyag képezte a későbbi Csíki Székely Múzeum alapjait.
-től véglegesen Kolozsváron telepedett le, ahol tanári munkája mellett Kalotaszegen végzett néprajzi gyűjtéseket. A természetjárással Kolozsváron sem hagyott fel, bekapcsolódott a szervező munkába is 1945 és 1948 között az Erdélyi Népi Kárpát Egyesület elnöke volt. Kolozsváron folytatta a Csíkban gyűjtött néprajzi anyag feldolgozását és rendezését, amelynek eredményeként 1976-ban megjelent az Életforma és anyagi műveltség című könyve.
- Indoklás az értéktárba történő felvétel mellett
- A megyei értékkel kapcsolatos információt megjelenítő források listája (bibliográfia, honlapok, multimédiás források)
https://lexikon.kriterion.ro/szavak/4914/
https://hu.wikipedia.org/wiki/V%C3%A1mszer_G%C3%A9za
https://adatbank.transindex.ro/html/cim_pdf1761.pdf
Itt vannak könyvek: