I. A JAVASLATTEVŐ ADATAI
- A javaslatot benyújtó (személy/intézmény/szervezet/vállalkozás) neve: GYERGYÓSZÁRHEGYI FERENCES RENDI KOLOSTOR ÉS TEMPLOM
- A javaslatot benyújtó személy vagy a kapcsolattartó személy adatai:
Név: Kolcsár Béla
Levelezési cím: 537135, Gyergyószárhegy, Both Ferenc tér 550 sz.
Telefonszám: 0721824225
E-mail cím: kastelylazar@gmail.com
II. A NEMZETI ÉRTÉK ADATAI
A nemzeti érték megnevezése
GYERGYÓSZÁRHEGYI FERENCES RENDI KOLOSTOR ÉS TEMPLOM
A nemzeti érték szakterületenkénti kategóriák szerinti besorolása: kulturális örökség
A nemzeti érték fellelhetőségének helye: Gyergyószárhegy
Értéktár megnevezése, amelybe a nemzeti érték felvételét kezdeményezik: települési, tájegységi, megyei
A nemzeti érték rövid, szöveges bemutatása, egyedi jellemzőinek és történetének leírása
A Szármány-hegy déli lejtőjén kapaszkodik. A különböző források nem szolgálnak teljes bizonyossággal az alapító személye felől, de abban mind megegyeznek, hogy a Lázárok egyik 15-ik századi őséről van szó. A család krónikása, gróf Lázár Miklós értesülései szerint Lázár Ferenc, szentföldi zarándoklatáról hazatérve „álmába’ intést kap egyszer: el ne mulassa hazaérkezése utáni reggel a szomszéd hegyre kimenni, és ott, ahol a fák között havat talál, ugyanazon helyre zárdát építtetni. Ez intést ő híven követé, és arra a helyre, ahol és aminő alakba’ havat talál, olyan idomú t.i. kereszt formájú klastromot építtetett.” Ő maga megemlíti, hogy más történetíró nem zárdáról, hanem öt, kereszt alakban épült, védőfallal körülkerített imoláról (kápolnáról) tud, s azt Lázár Istvánnak tulajdonítja – de ugyanilyen eséllyel lehet Lázár Bálint vagy András az istenfélő építtető. Későbbi oklevelek is 1480 tájáról származó kápolnácskákról szólnak, hova a környék népe zarándokolni sietett, s melyeket (pálos?) remeték vigyáztak. A krónikák megőrizték közülük István páter nevét az 1601-es esztendőből, kit Mihály vajda előcsapatai a monostor feldúlásakor meggyilkolnak ugyan, de saját élete és a borkészlet feláldozásával előkészítette atyafiai győzelmét a vajda serege fölött.
A kolostor tulajdonképpeni alapítójának IV. Lázár István tekinthetjük, aki 1642-ben a kápolnák őrzésére ferences rendi szerzeteseket telepít az 1633-as pestisjárványban életüket vesztett remeték helyett, s lehetővé teszi számukra, hogy egy kisebb ferences faházat építsenek a Szűz Mária nevére szentelt nagyobbik kápolna mellé. Négy évvel később a Gyergyói-medencében újra pestis pusztít, s a falu mintegy fele áldozatul esik, Fráter Istvánnal és P. Fulgentiussal együtt. Az egyetlen túlélő, P. Bertalan is visszatér 1648-ban provinciájába, miután I. Rákóczi György elrendeli, hogy ferences zárdák csak Csíksomlyón és Mikházán működhetnek. A kápolnák őrzését ekkor egy zarándok remete veszi át. 1665-ben V. Lázár István, Csík-, Gyergyó- és Kászonszék főkirálybírája „mint jó fiú édes szüleinek ilyen istenes példáját akarván követni”, újra ferenceseket telepít ide, ezzel mintegy újjáalapítva a kolostort. 1664-ben már kér egy papot a plébánia részére, és P.Újfalvi Albert személyében meg is kapja azt; mivel azonban a szárhegyiek nemsokára plébánost választanak, a szerzetes megbizatása lejár; azonban nem kell hazatérnie, átveszi a kápolnák gondozását. Melléje telepít újabb szerzeteseket Lázár István, s zárda és templom építésére telket adományoz nekik, hova „lakóhelyet és kertecskét is építhessenek, s abban a helyben resideálván, éjjel-nappal Istennek szolgálhassanak”, s hogy azt „szabadon és örökösen bírhassák ő kegyelmek”.
A ferencesek azonnal hozzáfognak az építkezéshez. Szívós kitartással és hittel, s nem utolsósorban a falu hathatós közreműködésével emelik fel újra és újra Isten házát a pusztulásból, ahova természeti erők vagy ellenséges emberi kezek taszítják. P. Tapolczai Görög István első házfőnökként a legnagyobb kápolnából templomot alakít, ehhez kezd építeni 1669-ben fából zárdát számos más értékteremtő tevékenysége mellett a neves egyháztudós, akkori szárhegyi gvárdián, P. Kájoni János, kinek mellszobra ma a kolostorfal egy fülkéjében áll. Az ő munkáját végzi be P. Vásárhelyi Budai Bernardin, majd 1675-ben a sekrestyét és a templom melletti folyosót toldja hozzá. 1690-ben P. Kálmándi Ferenc tornyot épít, és a zárda keleti szárnyát, ezt P. Zsigrai Modeszt, később P. Veress Dániel a délkeleti résszel bővíti. Nagy javításokat is kell végezniük, miután Acton osztrák ezredes 1707-ben megtorlásként a szék Rákóczi-hűségéért a kastéllyal együtt a zárdát is feldúlja. Mire azonban 1711-re újra felszentelésre készen áll a templom és kolostor, visszaminősítik rezidenciává. A szárhegyi származású P. Csergő Krizogon nagyarányú változtatásba vág bele, a község nagylelkű támogatásával. Az öt, romlásnak indult, illetve szűknek és sötétnek bizonyuló kápolnát elbontja, és azok anyagából új, tágasabb templomot épít, melyet ez alkalommal megtold a déli oldalon levő Mária-kápolnával, felépíti továbbá a kolostor másik két szárnyát is. Ezzel nyeri el mai külső formáját a zárda és a Nagyboldogasszony tiszteletére szentelt, barokk stílusú templom. A munka 1752-ben fejeződik be. Új templomába Wassermann Henrik, a tiroli „ács-testvér” készít oszlopos, faragott barokk oltárokat 1759-60-as években, a régebbi részek felhasználásával. 1754-ben újra kolostori rangra emelik, s ugyanezen Csergő Krizogont nevezik ki gvárdiánná, ki példás szerzetes s a szegénység szigorú követője hírében áll, összesen hat ízben tölti be a házfőnöki tisztet. Benépesedik a kolostor, a kezdeti 1-2 rendtag után ekkor akár 10-15 barát is éli az obszerváns ferencesek szigorú szabályai szerint életét Isten és a hívek lelki üdvének szolgálatában. A jozefinizmus korában/korától ez a szám újra csökkenő tendenciát mutat, a 20. század elején például csak két páter szolgál. Az 1949-es, ú.n. „pap-ügy” kapcsán ékesen nyilvánul meg a hívek klérus iránti hűsége: a bántalmazások ellenére egy emberként kelnek összefogdosott papjaik védelmére. Az ellenállás azonban hiábavalónak bizonyul, 1951-ben egészen elárvul a kolostor, tagjait rendtársaival együtt Máriaradnára hurcolják, többüknek börtönbüntetést kell kiállniuk, mások kényszerlakhelyre kerülnek. 1957 – 60-ig még engedélyt kap P. Papp Asztrik, hogy működhessen a templomban, azután már csak egy laikus testvér, Fr. Skolka Lázár harangoz s őrzi, gondozza az épületet néhány buzgó falubeli segédletével. Szerény járadéka mellett a hívek adományaiból tartja fenn magát. Csak 1987-ben lesz újabb állandó szerzeteslakója a celláknak, visszakerül P. Kádár István, őt 1997-ban követi a falu szülötte, P. Ferencz Ervin, ki előrehaladott kora ellenére ma is elődeihez méltó energiával tevékenykedik. 2011-től társa is van P. Laczkó-Dávid Anaklét, gyergyóremetei származású atya személyében. 2013-ban Ervin atya nyugalomba vonult, helyét Posch(?) István házfőnök és Laczkó-Dávid Anaklét templomigazgató vette át. A kezdetektől számítva mintegy nyolcszáz szerzetes lakott e falak között, közülük 51-et a templom padlózata alatti kriptában, illetve a cinteremben helyeztek örök nyugalomra.
1872 májusában tűzvész martaléka lesz csaknem az egész falu. A templom és a zárda tetőzete is leég az összes gazdasági épülettel együtt, felszerelése nagyban odavész, elpusztulnak írásbeli hagyatékai, harangjai megolvadnak. Az újabb, részletekben történő helyreállítások P. Venczel Adorján nevéhez fűződnek, s ismét bizonyítékul szolgálnak arra nézve, hogy a falu, sőt a környék népe valóban barátként tekint a barátokra, s szívén viseli zárdájuk sorsát – noha maga a falu is jelentős tűzkárokat szenvedett, mégis sok anyagi és kétkezi segítséggel siet hozzájárulni a szent hajlék újjászületéséhez. (Fogarassy Mihály erdélyi püspök ajándékoz 1879-ben egy harangot, egy másik, ötmázsás harang a község adománya, miután a plébániatemplomba úja harangokat vásárolnak. A tűzben elolvadt ércből a kolostor öntet egy kis Szent Antal-harangot. Mai harangjait P. Kristó Modeszt házfőnöksége idején rendelik Udinéből, 1929-ben szentelik fel.) Északi részét még két ízben földrengés rongálja meg, 1908-ban és 1940-ben. Berendezését 1900 után fokozatosan kicserélik, köszönhetően az adományozók jótékonyságának, kik közül a gyergyószentmiklósi örmény Vákár-család nevét a templom színes üvegablakai is megörökítik. A század első éveiben, P Hartmann Tivadar házfőnöksége idején szerzik be az oltárokon ma is látható szobrokat (Jézus Szíve, Szent Antal, Szent Ferenc, Mária-szobrok, Szent Lajos, Szent Erzsébet, Szent Imre, Szent László) 1936-ban kifestetik a templomot, s egyúttal Herczeg Ferenc marosvásárhelyi festő jóvoltából falfestmények kerülnek az oldalkápolnába, egyikük Szent Erszébet rózsacsodájáról, a másik Szent Istvánról, amint felajánlja országát a Magyarok Nagyasszonyának.
Magányos zarándoklatok és közös búcsújárások számára egyaránt kegyhely a templom. Titulusa ellenére búcsúját mégsem Nagyboldogasszonykor tartják, ez a plébániatemplomra származott át. Pünkösd harmadnapján sereglenek ide a gyergyói falvak Csíksomlyót megjárt zarándokai hálaadásra, s egyúttal részesülni a hagyományos Szent Antal-kilenced búcsújában is, lévén pünkösd harmadnapja éppen beleesik a Szent Antal napja előtt a szent tiszteletére kilenc kedden át tartott ájtatosságba, röviden kilenckeddbe. A búcsúsok valamikor végigjárták a templom keleti részétől a Szármány-tetőig állított keresztút stációit, mára ennek csupán egyetlen darabja áll, a többi nyom nélkül odalett.
A ferences szellemiség az évszázadok során nagy hatást gyakorolt Szárhegy és az egész medence életére. Befolyására különböző kegyes társulatok alakulnak: Kordaviselők Testvérülete, Szent Antal Társulat, Szent Anna Társulat, valamint a környékbeli helységekbe is szerteágazó, ma is működő terciárius, azaz ferences Harmadik Rend. A faluból 1700 és 1948 között 42 embert nyert meg a szerzetesi hivatásnak. ( P. Csergő Krizogon mellett, a teljesség igénye nélkül, említsük meg az újabb generációból is a nagy nevelő és tudós, testnek-léleknek orvosa P. Gurzó Anaklétot, a tréfás kedvű, víg kedélyű P. Keresztes Albint vagy az több életre elegendő energiával rendelkező, alkotó P. Ferencz Ervint. Emberi és hitbéli meggyőződései miatt mindhármuknak börtönbüntetést, munkaszolgálatot, a halál fenyegetését kellett elviselniük.). A szerzetesek saját templomellátásuk mellett szolgáltak a Lázár-kastély kápolnájánál, a ferences házi káplán olykor útjaira is elkísérte a főurat, akár tábori lelkészként is. Szónokokat küldtek a környék számára, alkalom vagy szükség szerint kisegítettek a közelebbi-távolabbi plébániákon, de alapítóknak is tekinthetők, a borszéki plébánia például egészen a szárhegyi kolostor szülötte. Másfél évszázadon keresztül adminisztráltak kápolnájában, s építettek mellé házat a kijáró ferencesek számára. Borszék népe a maga során meg is hálálja: borvizet szállít nekik, s az 1872-es nagy égés után ők állítják elő és szállítják a sok ezernyi dránicát (hasított fenyőlapot), amivel a tetőt ideiglenesen újrafödik.
Külső működésüknek jelentős, máig ható részét talán mégis a „nemes keresztényi kötelességüknek” tartott tanítás és az iskolafennartás jelentette. A legkorábbi időktől részt vesznek az oktatásban, 1808-ban saját földjeikből adományoznak a parochiális iskola építésének céljára. Saját iskolát is alapítanak a kolostor szomszédságában, melynek mindenkori igazgatója a házfőnök. Legkorábbi említése 1771-ből való, legalábbis ekkortól jelölnek ki ide tanítókat név szerint. Az egyszerű lakot 1858-ban már kéttermes, tornácos épületté alakítják, itt húzódnak meg a páterek is a tűzvész után, míg a kolostor fedélhez nem jut. Kezdetben csak egy páter tanít, 1863-tól már a község is szorgalmazza a második tanítót. Mintegy 43 ferences tanító, korabeli megnevezéssel „professor és katekéta” nevét ismerjük 1828-tól kezdődően (korábban a névtár nem jelöli következetesen a tanítói címet a nevek mellett). Az intézet a norma-iskola nevét és jellegét viselte, főelemi iskolának felelt meg akkor, későbbi értelemben algimnáziumnak, mely a környék elemi iskoláinál magasabb fokot jelentett. A népoktatás fejlődése és átszervezése, az iskolák elvilágiasodása, illetve egyes világi vezetők támadása eredményezi az iskola 1908-as beszüntetését. Romló épületét 1925-ben lebontják, s ezután már csak a megemelt földterasz emlékeztet a néhai „barátok iskolájára”. Egykori tanítványaik azonban kegyelettel emlegették régi tanítóikat, s emléküket továbbörökítették az utókor számára.
1974-ben Hargita Megye Tanácsa bérbe veszi a zárdaépület egy részét, s a bér fejében javításokat, korszerűsítéseket végezve rajta, kulturális központot létesít. Itt kerül megrendezésre évi rendszerességgel a képzőművészek „Barátság” Alkotótábora, 1978-tól a népi mesterek Szépteremtő Kalákája, emellett számos írótalálkozó s más konferencia színhelye. Az immár nemzetközi vonzáskörűvé nőtt hagyományos táborok, illetve azóta megszaporodó utód- és társrendezvényeik munkáiból kiállítás nyílik a Lázár-kastély termeiben, szabadtéri tárlatot hoznak létre a kolostor melletti szoborparkban, a népi mesterek keze alól kerülnek ki a kastély és kolostorszobák berendezési tárgyai is. 2006-ban a Kulturális és Művészeti Központ kiköltözik, azóta a kolostort ismét eredeti rendeltetése szerint használják, udvarában pedig a Dévai Szent Ferenc Alapítvány gyermekotthont létesít.
A közvetlen szeretet, ami a híveket a kolostorhoz s annak lakóihoz fűzte, megengedte számos tréfás anekdota, szólás keletkezését. Ha valaki tűrhetetlen fagyra panaszkodik, amikor valójában nincs is annyira hideg, máig azzal torkolják le: a barátok szamarának is ilyenkor fagyott volt le a füle. (A magaslati fekvés miatt a zárdának legnagyobb nehézsége a vízellátás, egyetlen valamikori kútjuk a tűzvész után használhatatlanná válik, ezért a faluból kell hordaniuk a vizet. Megkönnyítendő a vízhordást, erre a célra 1909-ben két szamarat alkalmaznak.) A környező falvak lakói csipkelődve jegyzik meg húsvétkor, hogy Szárhegyen kétszer támad fel Jézus, utalva ezzel a két szárhegyi templom különböző időpontban tartott feltámadási szertartására. De születtek huncut történetek kolduló barátról, helyiek és kolostorlakók viszonyáról, humoruk többnyire a szent és profán ütköztetéséből fakad.
A nemzeti értékkel kapcsolatos információt megjelenítő források listája (bibliográfia, honlapok, multimédiás források)
Borsos J. Gyöngyi – Ferencz Zoltán: Nemes Szárhegy Község, Együtt Szárhegyért Egyesület, 2015
A nemzeti érték hivatalos weboldalának címe:
III.MELLÉKLETEK
Az értéktárba felvételre javasolt nemzeti érték fényképe vagy audiovizuális-dokumentációja
A Htv. 1. § (1) bekezdés j) pontjának való megfelelést valószínűsítő dokumentumok, támogató és ajánló levelek
A javaslathoz csatolt saját készítésű fényképek és filmek felhasználására vonatkozó hozzájáruló nyilatkozat
